péntek, szeptember 09, 2005
szóval: kedden bementem oskolába, az első tanítási napra. szépen megtalálta mindenki az osztályt. egy srác megkérdezte, h leülhet-e mellém, én meg mondtam, h miért ne?! szóval beült, 2 szünet után kiderült, h egy szófosó állat, talán még 1 ismerősömet is túlszárnyalja. ;) első óra: szakrajz. szépen mindenféle feladatot feladott, ezt itt így pöttyözzétek be, azt úgy, ezt szabad kézzel rajzoljátok meg, ide húzogassatok vonalakat, a mappát így csináld, a rajzlapot úgy. szóval én, aki nem irtózok a geometriától, nekem is sok volt. a következő 2 óra, az fotólabor és kidolgozás. a tanárnő szimpatikus, ilyen duma, duma, duma, tananyag, duma, duma típus. az utána következő 4 pedig fotótechnika és történet. a tanár a vendéglátós ofőmre emlékeztette, mondta is, h tulajdonképpen szinte ő lesz az ofő, mert vele találkozunk legtöbbször. elmondta, h egy könyvet mindenképpen meg kéne venni, de nála olcsóbban be lehet szerezni. na persze neki meg nincs rajta haszna. szóval jött a könyvvásár, és nézem a lapot, h nincs bejelölve, h másodszakmás vagyok. rákérdeztem, h akkor most mi hogy merre. válasz: neki azt nem írták, de kérdezzem meg a titkárságon. bementem, erre kiderült, h amikor anyám kitöltötte a jelentkezést, akkor nem jelölte be. no, akkor én másodszakmás vagyok. 150 ezer / év. én így ledöbbentem, h mi az anyád valaga van, és úgy maradtam az elkövetkező 3-4 órára. tankönyveket egyből lemondtam. suli utána elmentem kajálni nagyimhoz. a rövid út alatt egy cigánybrigád megpróbált belémkötni, de sikertelenül. nagyanyámtól eljöttem után, mert találkoztam Tündivel. közben metroban belefutottam az egyik csajba, akit Kaposváron is láttam. örült nekem, h hello új osztálytárs. mondta, h nem árt fenntartani a kapcsolatot, szóval odajött köszönni. én mosolyogtam, visszaköszöntem, de nem akartam elkeseríteni, h ne élje bele magát. [...] Tündivel a West Endnél Duna Plazánál találkoztunk. Szépen elkísértem szexi fehérneműt ruhát vásárolni. Közben beszélgettünk, vagy valami ilyesmi. Én tartalmasabbra számítottam, olyan elmélyült beszélgetésre, amit mostanság hiányolok az életemből. Azt vártam, hogy ettől végre rendbe jön köztünk ez a kapcsolat, amit én meg szeretnék erősíteni. Ennek ellenére egyre inkább azt érzem, h a másik irányba csúszik ez. Próbálom kideríteni, h mit gondol, mit érez, mi van legbelül, mert iszonyatosan érdekel, de egyszerűen lehetetlennek érzem, egyre inkább elérhetetlennek tűnik ez nekem. És sajnos kezdek belefáradni ebbe. Vásárolgatás utána még egy picit beszélgettünk, aztán hazajöttem. anyámnak vendégei voltak, így nem ért rá velem foglalkozni. pár órával később a vendég elmentek, és megtárgyaltuk, h mi a helyzet. este kipakoltam a táskámat, és megtaláltam az alsógatyámat, amit reggeltettem be, azzal a szándékkal, h majd nagyimat megkérem: varrja meg. ez sajnos kimaradt, majd legközelebb. másnap betelefonáltam az iskolába, h ezért a pénzért mi a fészkes fenét kapok pluszban? válasz lényegében ennyi: semmit, csak fizetned kell. még aznap beszéltem a volt osztársammal, aki elmondta, h mien a suli, ahova ő jelentkezett: multiméda fejlesztő szakra ment, szintén 2 év a képzés ideje, és a 3. félévtől választható képzési modulok vannak. no, felkeltette az érdeklődésemet, lévén, h elvileg 40 lett volna egy fél év, plusz ott digitális technikát tanítanak, ami engem jobban izgat, ráadásul heti öt napon. este közöltem anyámmal, csütörtökön utána érdeklődtem: a 40 az 120, lévén másodszakma, és eltérő az előképzettség. így is jobban beleillik az elképzelésembe, némileg olcsóbb is, sokkal inkább alkalmazkodnak a diákokhoz. a modulok persze fizetősek, de cserébe annyit választok, amennyit bírok. pénzes iskola, az a lényeg, h pénz menjen befelé. ma anyámmal elmentünk beiratkozni, felvettek, hétfőn suli. mondták, h ha jövőre viszek 3 embert oda, akkor az leírható a tandíjból. mondom magamban mi ez, piramisjáték? hétvégén meg nem tudom mi lesz. tervem az az volt, h fényképezni szerettem volna, de előbb társaságot kéne találni hozzá. ez meghiúsult, mint ahogy lent írtam. na majd akkor nem fog örülni a kölcsönkérő, amikor kérem a cserealapot, amiről ő nem tud :] Hajniékkal próbálok szervezni vmit, a Szigetet szeretném megnézni, de nem tudom mi lesz belőle. gondolom semmi, csak várom, h történjen vmi, ahelyett, h dolgoznék. majd meglátjuk.
